Régen is ragyogó, fehér fogakra vágytak az emberek?

Egyre nagyobb az igény a vakítóan fehér fogakra, ami egyrészről érthető, másrészről nagyon ritka, ha valakinek valóban hófehér a fogsora. De valljuk be, a csúnyán elszíneződött fogak sok esetben elhanyagoltságot és ápolatlanságot sugallnak, míg a fehér fogak ezzel szemben a tisztaság és az ápoltság „hírnökei”.

Rendkívül fontos ápolni a fogainkat, ám a rendszeres és jól végrehajtott fogápolás ellenére is előfordulhat az, hogy elszíneződik a fogunk. Van aki azt gondolja, hogy a fog színe csak a genetikai adottságon múlik, pedig ez nem teljesen igaz. Az életkor előrehaladtával egyrészt romlik a fogak állapota, másrészt elkezd sötétedni a színe, de fontos tudni azt is, hogy azok az élelmiszerek, melyekben nagy mennyiségben megtalálgatók a mesterséges színezőanyagok, szintén tönkretehetik a ragyogóan hófehér mosolyunkat.

Különböző vizsgálatok is bebizonyították azt, hogy némely étel és ital olyan mértékű fog elszíneződést okozhat, melyet csak nagyon nehezen lehet vissza fordítani. A feketekávé és a teák nagyon hamar nyomot hagynak a fogainkon, de néhány gyógyszer is elszínezheti azokat. Dohányzás során képződik egy nikotinos, kátrányos fogkő réteg, melyek következtében a fogak rendkívül gyorsan csúnyán elszíneződhetnek.

Fogápolás a régmúltban

A fogápolás valójában az egyik legősibb mesterség, legalábbis a több ezer éves régészeti leletek biztosan ezt bizonyítják. Ha egy kicsit visszamegyünk az időbe, láthatjuk, hogy valójában már az ókorban is igény volt a szikrázóan fehér fogsorra, hiszen már Arisztotenész egyik tanítványa is ajánlatosnak tartotta a fehér és tiszta fogakat.

A régmúltban a római orvosok a vizeletet tartották a leghatékonyabb szájápolási szernek, így akkoriban készítettek belőle olyan fogkrémet, melyről azt gondolták, hogy nem csak tisztítja és fehéríti a fogakat, de meg is óvja fogaink állapotát. Szájöblítőként egészen az 1700-as évekig vizeletet használtak.

A fogfehérítési eljárás a XIV. században alakult ki, melynek során só, ecet és méz keverékével kezdték el sikálni az emberek a fogaikat. Ez a módszer hatékonynak bizonyult, így egészen a XVIII. századig előszeretettel használták azok, akik igazán ragyogó fogsorról álmodtak.

Érdekességek az ókorból

Értelemszerűen az uralkodó osztály is igényelte az ilyesfajta törődést, így Claude Jacquier de Gerandly francia fogorvos a királyi udvarban lévők fogait vízzel elkevert korall-és gyöngyházporral tette lepedék és elszíneződés mentessé.

Őseink nem csak fehér fogakra vágytak, hiszen már őket is kínozták a különböző szájüregi problémák. A fájdalommal járó fogakat pedig a kihúzáson kívül rengeteg módszerrel próbálták akkoriban meggyógyítani. Ezt bizonyítja az a lelet, mely közel 9000 éves.

Az akkor élt úttörő fogorvosok ugyanis még egy kézzel hajtott fúróval próbálták megmenteni a szuvas fogat. Érdekesség, hogy az ókorban úgy gondolták az emberek, hogy a fogszuvasodásért egy „fogféreg” a felelős, ami befúrja magát a fogba, majd idővel belülről elkezdi azt felfalni.